Mi a fájdalom?

A fájdalom érzékelése egy komplex, mind a központi, mind pedig a környéki idegrendszert igénybe vevő jelenség. A fájdalom megélését befolyásolják az egyén korábbi tapasztalatai és aktuális érzelmi állapota is. A fájdalom olyan érzés, amely a lehetséges szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. A fájdalom két típusát különböztetjük meg: a gyors, hirtelen keletkező, és a lassú fájdalmat. A fájdalom hatására kialakuló elkerülő reakció életet menthet.

A fájdalom szervezetünk önvédelmi reakciója, amely azt jelzi, hogy figyelnünk kell a bennünket érő káros hatásra és elkerülni azt.

A fájdalomérzet alatt a fájdalomreceptorok által felfogott és az ingerületvezetés által továbbított akcióspotenciál-sorozatot értjük. Az akciós potenciál a sejtekbe induló ion áramlás és eloszlás változásának következménye, mely a sejtmembrán két oldala közti potenciál megváltozását jelenti. Ez a potenciál változás az, ami az agykéregben fájdalomérzetként tudatosul.

A FÁJDALOM ÉLETTANA

A fájdalom érzése kémiai és biológiai folyamatok összessége. A fájdalomérző receptortól kiindulóan, a fájdalom tudatosodásának és megélésének agyi és  pszichés kivetüléséig.

Idegi aktiválódás

Fájdalomérzet során olyan kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek a fájdalomérző idegvégződésekhez kapcsolódva kiváltják az ingerületet, amely az idegek útján és a gerincvelőn keresztül bevezetődik az agyba. Alapvetően kétféle idegrost vezeti az ingerületet a központi idegrendszer felé. Az egyik egy gyors, ezáltal azonnali éles fájdalmat közvetít, ami gyors választ eredményez. Ez az úgynevezett heveny fájdalom. A második lassabb és tompább, de tartós fájdalomérzetet kelt, ezt idült fájdalomnak nevezzük.

Tudatosulás

A fájdalomérzet a központi idegrendszer agykéregi részében tudatosul. A tudatosulás következtében indulnak el a különböző válaszreakciók a megfelelő idegpályákon keresztül a végrehajtó szervig.

Fájdalom eredete

Fájdalomérző receptor a szervezetben mindenhol található, kivételt képez az agy és a tüdő. Ennek következtében nem csak a bőr sérülései, hanem a belső szerveink sérülései, betegségei is okozhatnak fájdalmat.
A fájdalomérzet kialakulását a kiváltó okon kívül befolyásolja még az ember aktuális fizikai, pszichés és mentális állapota.

Fájdalom nagysága

A fájdalom nagysága nem mindig áll arányban a kiváltó ok súlyosságával. Ennek oka a fájdalomérzetet kialakító sokféle befolyásoló tényező mellett a fájdalom pályák különleges anatómiai felépítése. Közismert, hogy felületes bőrsérülések, horzsolások jelentőségükhöz képest igen nagy fájdalommal járhatnak, míg a nagyobb kiterjedésű, mélyre hatoló sérülés esetleg jóval kisebb fájdalmat okoz. A fájdalomtűrő képességet befolyásolja az a genetikailag meghatározott, veleszületett állapot, hogy a szervezet milyen számú fájdalomérzékelő készüléket tartalmaz. Így például a hát bőrén sokkal kevesebb, az arcon, kezeken sokkal több fájdalomérző receptor helyezkedik el. A fájdalomreceptorok sűrűsége tehát függ attól is, hogy milyen fontos/érzékeny területet kell megvédeni. Azonban egy bizonyos fájdalom mögött többféle ok is meghúzódhat.

A fájdalom jelentősége

A fájdalom nem pusztán egy kellemetlenség, hanem egy olyan komplex érzés, amely nélkülözhetetlen a túléléshez.
A fájdalommal szinte minden nap találkozunk. Nemcsak külső hatások járhatnak fájdalommal, fájdalmat érezhetünk bizonyos betegségek kialakulásakor is, de néha a normális élettani folyamatokat is fájdalom kíséri, mint például nők esetén a menstruáció és a szülés. Közismert, hogy a szervezetünkben zajló gyulladásos folyamatok szintén fájdalommal járnak.
Nagyon fontos, hogy a fájdalmat, mint szervezetünk jelzését, komolyan vegyük és a fájdalomcsillapításon túl a háttérben álló okokat felderítsük és azokat is kezeljük.
A fájdalom helye, jellege, időtartama, periodikusan visszatérő formája, valamilyen irányban történő kisugárzása utalhat a háttérben meghúzódó okra, vagyis a betegség felderítésében nagy jelentősége lehet.

Szervezetünk fájdalomcsillapító rendszere

Közismert, hogy sokszor a komolyabb sérülést kevésbé éljük meg fájdalmasnak, mint a viszonylag pici behatás következtében kialakuló fájdalmat. A fájdalomérzet nagysága függ szervezetünk saját fájdalomcsillapító rendszereinek működésétől, aktivitásától, valamint az általunk végzett tevékenységtől is.
Megfigyelhető, hogy háborúban a katonák szinte észre sem vesznek igen komoly sérüléseket. Hasonlóan a sportolók, jelentős sportsérülésekről nem vesznek tudomást mérkőzésen, versenyen.
Ez a jelenség egyértelmű jele annak, hogy a szervezet képes a fájdalom megélését befolyásolni.
A szervezet a fájdalmat kiváltó kémiai anyagok hatását, a fájdalomérző idegvégződések aktiválódását csökkenteni nem tudja, azonban a fájdalomérzés idegi terjedését csökkenteni képes.

A kapu kontroll – Szervezetünk fájdalomcsillapító rendszere 1

Szervezetünk legelső fájdalomcsillapító helye a gerincvelő. Az ide érkező simogató érzés bizonyos szintig képes felülírni a fájdalominger terjedését, csökkenteni tudja azt. Egy ilyen gyakorlati példa, amikor szúnyogcsípés viszketését a csípés helyének és környékének simogatásával csökkentjük.

Opioid rendszer – Szervezetünk fájdalomcsillapító rendszere 2

Több ezer éve ismert, hogy az opium és származékai csökkenteni képesek a fájdalmat. Az úgynevezett „opiát” típusú receptorokat 1960-as években fedezték fel a központi idegrendszer területén. Ezt követően fedezték fel, hogy szervezetünk három féle kémiai anyagot termel, amelyek képesek az opiát receptorokhoz kötődni, és ezáltal a fájdalmat csökkenteni. Ezek az anyagok az endorfinok, dinorfinok és enkefalinok.

Leszálló gátló pályarendszer – Szervezetünk fájdalomcsillapító rendszere 3

Az opioid rendszeren kívül létezik egy, a központi idegrendszerből kiinduló, a gerincvelő lefelé irányuló idegpályáin keresztül kommunikáló fájdalomcsillapító rendszer is. Ez a rendszer szintén képes csökkenteni a fájdalomérzetet, azonban koránt sem olyan hatékonyan, mint az opiát rendszer.

A legfontosabb teendő mindig a fájdalom kiváltó okának megszüntetése, azaz az oki terápia megkezdése. Ha ez nem lehetséges, akkor az orvoslás a fájdalomcsillapítás valamelyik formáját alkalmazza, azonban ez, tüneti fájdalomcsillapítás. Ez lehet helyi (lokális), vagy a teljes testre kiterjedő (generális, szisztémás).

A fájdalmat csillapíthatjuk gyógyszeres kezeléssel vagy fizikailag is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a fájdalom enyhítést hűtéssel vagy borogatással, a számos népi gyógymód egyikével, hőkezeléssel vagy például akupunktúrával végzik. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a fájdalomérzet leküzdésében akár a hit is szerepet játszhat.

A gyógyszeres fájdalomcsillapítás több ponton hathat. Az egyik lehetőség, hogy a készítmény hatóanyaga a receptorok ingerleadását vagy az idegsejtek ingertovábbítását blokkolja, – így működnek például a helyi érzéstelenítőként alkalmazott amidok. A másik lehetőség, hogy a központi idegrendszeri tudatosulást akadályozza meg a gyógyszer, ilyenek például a paracetamol, az acetil-szalicilsav, és az ibuprofen hatóanyag tartalmú készítmények.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1992-ben lefektette a fájdalomcsillapítás alapelveit is, amelynek központi eleme mindig a fokozatosság. Eszerint a betegnek mindig a leggyengébb, de még hatásos fájdalomcsillapítót kell megkapnia.

Műtéti beavatkozások esetén az orvosoknak mindig a fájdalom érzésének megakadályozására kell törekedniük. Kisebb, felszínes műtét esetén alkalmazható helyi érzéstelenítés, amely történhet a kezelendő terület helyi érzéstelenítő krémmel történő kezelésével, illetve beinjekciózásával is. Ezt a hatást komolyabb beavatkozások esetén altatás, gerincbe adott érzéstelenítés, vezetéses érzéstelenítés során érik el. Műtétek során a fájdalomcsillapítás hatásossága különböző módszerekkel mérhető is.